Talajfejlesztés

Amikor csővezetékhálózatot vagy közlekedési alagutakat és közműirányokat fektetnek le, a munkaterületen árokásás történik. Azonban néhány esetben a szükséges méretű árok kinyitása lehetetlen feladat, például amikor a csővezeték átmegy egy folyamatosan aktív közlekedési főútvonalon, és lehetetlen még egy minimális időszakra is leállítani azt. Mit kell tenni ebben a helyzetben?

Ezt a feladatot megoldani az alábbi talajstabilizálási módszereket alkalmazzák: átütés, pajzsos átjárás, vízszintes fúrás, préselés, valamint pneumatikus átütés.

Itt vannak a leggyakoribb talajstabilizálási módszerek.

1. Átütés. Ez a módszer egy lyuk kialakítását jelenti a talaj radiális tömörítésével, amelyet egy konikus végű cső bepréselésével érnek el. A bepréselés hidraulikus emelővel történik. Ezután a csőszakaszokat a kijáratba helyezik, és az emelővel való kihúzás után a dugattyú hosszúságáig bepréselik a talajba. Miután a dugattyú visszatért az eredeti pozícióba, egy dugattyút (nyomócső) helyeznek a helyére. Mivel ez a folyamat ciklikus, ezért ismétlődik.

2. Pneumatikus átütés. Ez a módszer egy speciális átütő lövedék rezgő-ütő hatásával történik. Más szóval, ez az átütés pneumatikus átütővel történik. Ez egy önjáró gépet jelent, amely munkaeszközével (testével) fúrást hoz létre.

A tömörített levegő hatására a kalapács visszaható-haladó mozgásokat végez, és ütéseket hajt végre a test belső és elülső végén, elősegítve annak beverését a talajba.

A pneumatikus átütő képes nagyon mély fúrásokat végezni, amelyek hossza elérheti a 50 métert a legfeljebb 300 mm átmérőjű csővezetékek esetében. Fontos megjegyezni, hogy a pneumatikus átütő alkalmazásával a munkateljesítmény jelentősen nő az általánosan elfogadott árokásás nélküli föld alatti kommunikációk fektetésének módszereivel összehasonlítva.